Mindig azon voltam,hogy jó lesz,mindenhova elmentem,az orvoshoz,az ovodába,mindenhova,még a munkába is.
Nem mondom,hogy lusta vagy,ellenkezöleg,nagyon komolyan vetted a házimunkát és mindig megtetted azt,amit kellett,és még többet is,és nagyon jól fözöl. De sajnos a kapcsolat túl rövid volt és nem tettünk semmit magunkért.Ami még nem volt olyan szép,az az volt,hogy hirtelen haragú voltál és leordítottál,ha valamit nem értettem meg jól,vagy valamit kérdeztem,ami nem volt helyén.
Azt gondolom,ha eggyütt akar élni az ember,a kölcsönös bizalom nagyon fontos,a megértés és egymás elfogadása. Sajnos a 3-ból mi semelyiket nem tartottuk be. Tudni szeretném,miért nem?
Én mindig azt akartam,hogy maradjunk eggyütt! Mindig!
Akkor,azon a napon mikor a nagy vita volt,te és a gyermekeid nagyon megsértettek. Azt gondoltam,hogy most tudom,hogy neked csak valamilyen szar ember vagyok!Most kicsit másképp vélekedek erröl,de kérlek értsd meg milyen szörnyü volt ez nekem.
Nagyon sokat gondolkozok azon,mit tehettem volna másképp,de igazán nem tudom pontosan mit is.
Talán te meg tudnád nekem mondani???
Azon kívül,hogy túlságosan féltékeny voltam!
