Tudom, sokat gondolkozol, mi lenne ha... És hogy tényleg, komolyan gondolom-e. De százszázalékos biztonsággal mondhatom: nem játszadozom veled! Átkozottul komolyan gondolom, édesem! A szerelmedet nem pénzzel akarom elnyerni, de azt sem akarom, hogy a mocskosul nehéz munkáddal megkeresett pénzt kihajítsd az ablakon – tudod, mit gondolok a munkádról...
Magadnak sem teszel jót vele. Egyszer csak kidőlsz, aztán megint itt maradok egyedül, összetört szívvel...
És gondolj a gyerekeidre is! Még sokáig van szükségük a mamájukra! Mint ahogy nekem is. Tényleg mindent odaadnék érted! Bízhatsz bennem, nem foglak ejteni. Mindegy, hogy két, három vagy négy hónap telik el,amíg megtanulsz valamennyire németül, vagy amíg együtt találunk neked egy normális munkát. Az elején elég lesz, ha csak én dolgozom és hozom haza a pénzt. A lényeg, hogy hagyd hátra, amit eddig csináltál, és élj normális életet velem meg a gyerekeiddel. Anélkül, hogy minden nap aggódnom kellene amiatt, hogy ott vagy-e még másnap és én megvagyok-e neked. A világ végére is elmennék veled, édesem. A poklon már most keresztül mentem veled... Megláttalak és beléd szerettem... És minden egyes találkozáskor csak elmélyülnek az érzelmeim. Nagyon remélem, hogy tényleg őszinte vagy hozzám. Pusztán a barátság hosszútávon csak felemésztene. Mert a szívem a tiéd és nem azt akarom, hogy barátként tekints rám. Csak azt akarom, hogy boldog légy és a tenyeremen hordozhassalak. Te vagy a mindenem! Felteszem magamnak a kérdést, hogy olyan valaki, mint te, egyeltalán szerethet-e engem? És hogy kibírnád-e egy olyan idióta mellet, mint én. Csak azt tudom, hogy veled együtt akár kétszáz évig is léteznék vagy még tovább. Tényleg szeretlek, minden nap csak körülötted forognak a gondolataim...
