Tehát:
Hogy egy féltékeny ember vagyok az igaz,és ezen változtatnom kell,de valahogy mindig az volt az érzésem,hogy Anita és Jaqueline fontosabbak számodra mint én. Sosem akartam,hogy mindig csak velem légy és azt tedd amit én mondok.
De furcsán éreztem magam és csak olyan emberként aki csak türve van.
Ha sok alkoholt ittál,egy más ember voltál, lekezeltél,és olyan dolgokat mondtál,amik fájdalmat okoztak.
Mindig mikor a diszkóban voltunk problémák voltak és MI KETTEN voltunk hibásak. ÉN és TE!
Mikor a lakást újítottuk fel,olyan jó kedved volt és olyan aranyos voltál hozzám,akkor azt gondoltam most minden jóra fordul. De mikor március elsején beköltöztünk minden furcsa lett,és mindig jobban eltávolodtál tölem,a hibákat,a problémákat mindig nálam kerested.Minden nap rosszabb lett.
Hogy a gyerekekkel nem foglalkoztam,az igaz. Ennek az oka az volt,hogy nem értem öket (nyelv és viselkedés) és már nem tudtam,hogy tudassam velük,hogy hallgassanak arra,amit az ember mond nekik.
Sajnálom,hogy sokszor mérges voltam rájuk,de mindig mindenhol azt csináltak amit akartak.
Mit csinálhattam volna másképp?
És akkor még próbáltad a felelösséget rámkenni,és a hibákat nálam keresni és azt mondtad én csinálok mindent rosszul! De,hogy hogy megy helyesen!
